A 8 Boldogság Hegyen összeszorult szívvel mertem felolvasni a boldogságmondásokat. Ott állni, ahol Jézus állt, és hirdetni, amit ő mondott. Életreszóló élmény. Remélem a vasárnap beszédemből valami át jön belőle. Persze gyertek, hallgassátok meg élőben...

Mindenszenteki beszéd, 2026

Kedves Testvérek!

Mindenszentek napján azt az evangéliumi szakaszt olvassuk, amely – így mondanám – megmutatja Jézus üzenetének lényegét: és ez a 8 boldogságról szóló tanítás.

A múlt héten 9 napon keresztül, 49-en zarándokolni voltunk a Szentföldön. Sokak számára ismeretlen, távoli világ. Olyan volt, mint egy botanikus kert. Sokféle ismeretlen, szép, virágzó növénnyel, pálmákkal teli. És persze rácsodálkoztunk a növények és virágok sokféleségére, és természetesen eszünkbe jutott a Teremtő Isten, aki nekünk adta ezt a földet, ezt csodálatos kertet. Aztán láttuk a másik csodát, az emberek által a sok régi szent tiszteletére épült sokféle templomot. És ekkor hasonló csodálat töltött el minket: szemlélve az életszentség látványát: a világ úgy jelent meg előttünk, mint egy kert, ahol Isten Lelke életet ad, és ott van a szentek sokasága minden korból, társadalmi helyzetből, nyelvből és kultúrából. Mindegyik más, mint a többi, mindegyik saját személyiségével és lelki karizmájával tündököl előttünk. Azonban mindegyik meg van jelölve Jézus pecsétjével, és mindegyikbe bele van vésve az Ő szeretete a kereszt által. Mindnyájan boldogok, és mindnyájan egy véget nem érő ünnepen vesznek részt, akik Jézushoz hasonlóan a nehézségek és próbatételek legyőzésével célba jutottak, és vállalták részüket az áldozatban, hogy részesüljenek a feltámadás dicsőségében.

A szentföldi zarándokutunk első teljes napján ott voltunk a tó feletti dombon, amit ma a „Boldogságok hegyének” hívnak és onnan gyönyörű kép tárult elénk: előttünk a Genezáreti- tó, balra a Golán-fennsík, jobbra a völgy, amelyen eljuthatunk egészen Názáretig. Most a viszonylag kevés szentföldi zarándok miatt csak 11 zarándokokat szállító autóbusz töltötte meg a parkolót. Kétezer évvel ezelőtt viszont itt hatalmas sereg gyűlt egybe. Jézus beszélni kezdett hozzájuk, de még inkább tanítványaihoz, akiknek feladata, hogy majd egy napon elvigyék az egész világra Mesterük tanítását.

Ez a kép eszünkbe juttat egy másik helyszínt, ami alapvető volt a zsidó nép számára, egy másik hegyet, a Sínai hegyet. Ez messze délen van, jelenleg Egyiptom földjén. A Sinai hegy, ahonnan Isten Mózes által közölte a Tízparancsolatot, hogy megmutassa mindenkinek, az egyes személy és az egész társadalom számára a boldog élet útját.

A Boldogságok hegyén Isten Fia, Jézus Krisztus által egy másik útjelző táblát is állít, de most már nem 10 tilalom, hanem 8 ígéret formájában. Boldog az, aki ezen az úton jár. Jézus nem törli el a Tízparancsolatot, hanem megerősíti azt.

„Ne ölj!” - mondja az ötödik parancsolat. „Boldogok a szelídek!” Jézus egyértelművé teszi: „Boldogok a békességszerzők!” Nem elég „nem ölni” a lényeg a szív belső magatartása. „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.

A hetedik parancs a lopást tiltja. Szívében minden ember tudja, hogy helytelen ellopni a másik ember tulajdonát. Lelkiismeretünk is mondja ezt nekünk, ha csak teljesen el nem tompítottuk már. De Jézus tovább megy. Azokat mondja boldogoknak, akik „éhezik és szomjazzák az igazságot”, vagyis, akiknek szíve tiltakozik az igazságtalanság láttán, aki nem menekül el, ha az igazságot megsértik. Jó „nem lopni”, de jobb erőnket arra szentelni, hogy megteremtsük az igazságot az emberek között.

A hatodik parancsolat tiltja a házasságtörést, a kilencedik és tizedik pedig elítéli a felebarát házastársának és tulajdonának „megkívánását”. De Jézus „radikális”, Ő elmegy a helytelen kívánságok gyökereihez. „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.”

A boldog vagy áldott kifejezés az „igaz” gyökérből származik, ami arra vonatkozik, akinek szíve teljes és jó. Az első és kilencedik boldogságmondás megmutatja, hogyan „áll helyre” szívünk. Az Isten előtti szegénység tesz boldoggá, és visz el a mennyek országába. És jobb elszenvedni az igazságtalanságot, mint elkövetni, elviselni a sértést és gyalázatot Jézussal, mint ilyenekkel zaklatni másokat! Aki erre az útra lép Jézussal, már most megtapasztalja az örömet, s egykor „nagy jutalmat nyer” a mennyben.

A szentek serege, akiket Egyházunk ma ünnepel - a sok ismert, és a még nagyobb számú ismeretlen, akiket csak Isten ismer - a 8 boldogságot megcselekedte. Ez az út ma is járható, számunkra is.

Mindenszentek ünnepét a kereszténység első évezredében hagyták jóvá, mint a vértanúk közös ünnepét. Már 609-ben IV. Bonifác pápa felszentelte a Római Pantheont, Szűz Mária és minden mártír tiszteletére. A mártíromságot szélesebb értelemben is érthetjük, és gondolhatunk mindazokra, akiknek Krisztus iránti fenntartás nélküli szeretetük az Isten és az embertárs iránti teljes odaadásban mutatkozott meg. A lelki cél, amely eléréséért minden megkeresztelt fáradnia kellene, úgy érhető el, ha követjük az evangéliumban található 8 boldogság útját. Ugyanezt a Jézus által jelzett utat követték a szentek, miközben tudatában voltak emberi korlátaiknak. Földi életük során a szentek lélekben szegények voltak, szenvedtek a bűn miatt, szelíden éltek, éhezték és szomjazták az igazságot, irgalmasok és tisztaszívűek, béketeremtők voltak, olyanok, akiket üldöztek az igazságért. És Isten megengedte nekik, hogy részesüljenek az Ő boldogságából: ezt már megtapasztalták ebben a világban, és az eljövendőben pedig teljesen élvezik azt. Most már vigasztalást nyertek, ők a föld örökösei, akik kielégítést és megbocsátást nyertek, akik látják Istent, akinek a gyermekei. Más szóval „Isten országának örökösei.”

Aztán ott a parton találkoztunk Böjte Csaba ferences atyával, és erdélyi nevelt fialjaival, akiket elhozott a Szentföldre. Böjte Csaba testvér annyira belelkesült ettől az élménytől, hogy még aznap este azt írta blogjában, hogy egy szentföldi zarándoklat az 5. evangélium, melyet a 4 leírt evangélium elolvasása után, mindenkinek látnia kellene, átélni.

Sokan kérdezik, milyen volt a szentföldi zarándoklat? Nem tudom elmondani. De visszagondolva a szentmisére ott a 8 Boldogság hegyén, csak egy gombóc van a torkomon. Pedig ezután jött még ennek fokozása, néhány hegyi élmény, a Tábor hegy, a Megkísértés hegye, a Golgota hegye.

Visszagondolva a 8 boldogság hegyére: itt valami hátborzongató örömmel érezhető, hogy újraéled bennünk a mennyország iránti vonzódás, és ez arra ösztökél minket, hogy szaporázzuk lépéseinket földi zarándokutunkon. Érezzük, hogy szívünkben felgyullad a vágy, hogy örökké egyek legyünk a szentek családjával, amelyben már most is részesülhetünk a kegyelem által.

A szentmise végén ezzel az örömmel énekeljük majd az ismert éneket: „Hívj Atyám a szentek közé!”

Uram, Jézusom. Csak a kiválasztottak lehettünk ott egy hete a szent hegyen. Most azért imádkozom, hogy általunk is, a mi élményeink továbbadásával sok hívőben ott égjen ez a csodálatos lelkesedés és segítsen, hogy legyőzzünk minden nehézséget, félelmet és megpróbáltatást! - Ezután pedig helyezzük kezünket Szűz Mária anyai kezébe, hogy a Szentek Királynéja vezessen minket égi hazánkba, a „minden népből, emberből és nyelvből” álló szentek társaságába. És már most imádkozzunk az elhunyt szeretteinkért, akikre holnap emlékezünk. Ámen!